Haagen Imre
költő, dalszövegíró
“A költészet nagyon szubjektív és intim önkifejezési mód.
Szó szerint a saját szívdobogásod. A ritmusod. A lelked zenéje.
Szuperkoncentrálva. Egy sűrű darab önmagadból.”
Val Kilmer
A versek azt hiszem, valójában nem bennem születnek, hanem csak úgy jönnek. Talán fentről.
Én pedig valahogy átengedem őket magamon. Aztán lerakódnak a lelkemben, mint a folyó itt-ott felkapott aprócska kincsei a parton, egy kis „mérhetetlen” időre. Megpihennek egy csöppet, magukba szívnak ezt-azt a múltamból, a jelenemből, meg a képzeletemből. Az életemből. Mindenféle szilánkokat, sebeket meg vágyakat.
Kérdéseket feszegetnek és talán válaszokat is adnak. A sorokban tehát én magam is benne vagyok egy kicsit. No meg persze olyan is van, amikor nem kicsit. A verseim az én privát mélységeimbe engednek bepillantást, olykor azt gondolom, túlságosan is, de ez nem baj. Ennek így kell lennie. Hiszen semmi sem véletlen. Az sem, hogy én kiírom magamból és az sem, hogy Te elolvasod.
Sziklák a szívemen
Sziklák a szívemen
A résekben apró virágok
Megvilágítanak egy soha
El nem érhető világot
Ahol te meg én, mi vagyunk
A köd is csak egy fátyol
A függönyöket kitépi a szél
A kastély ablakából
Nem igaz semmi, és mégis
Ragyogó kristály a Nap
Apró pillangók lopnak nekünk
Végtelen csillagokat
Illúzió és kemény napok
Hullámvasútján utazunk
Egyetlen egy dolog számít
Hogy Te meg én, az Mi vagyunk
Haagen Imre
rólam mondták
Üde rímelés, dallamos, néhol egyenesen dalszerű prozódia - és hit abban, hogy a világ lehet szép, értelmes és bonyolultságában is áttekinthető, ahol helyük van az emelkedett és éteri gondolatoknak ugyanúgy, mint a hétköznapok egyszerűségének.
Haagen Imre költészete azonban megtanít minket arra, hogy a zenét akkor is belehalljuk a versbe, ha nem szereztek hozzá. A szöveg zeneisége ebben a költészetben elemi robajjal szólal meg, már-már önálló műfajt teremtve, akár van hozzá muzsika, akár nincs. Ez a versírás e sajátosságával – modernsége ellenére – az ősi eredethez repít vissza minket, amikor még egybeértek a művészeti modorok. És persze a dallam mellett kiszól e versekből a költő maga is.
Az ő jellegzetes hangján beszél hozzánk ez a könyv, méltón a szerző sokrétű, végtelen tehetségéhez és szinte beláthatatlan sokoldalúságához. Költészete is, mint az élet, szabad és kötött, szárnyaló és alázatos, mai és ősrégi egyaránt.
Íme, egy új kötet, amely máris klasszikus. ”
2020-ban a Covid idején hozott össze minket az Élet, pontosabban a közösségi tér, ahol meghallgattam egy Haagen Imre verset, amit saját maga adott elő, és gondoltam írok már neki, hogy volna-e kedve az én versemet is felolvasni.
Mondanom sem kell, hogy a hangjában tényleg ott volt az, amit ilyenkor bele lehet adni, plusz az a nemes egyszerűség, átélés, amihez hűen ragaszkodom. Továbbá kedvelem benne a Haagen Imis lazaságot és tök jó, hogy ő is szokott Költeni persze nem a Tojásra vagy a Pénzre értem, hanem a Verseire.
• dalszövegek •
A saját dalaim zene-és szövegvilága ízig-vérig én vagyok. Túlzó kompromisszumok nélkül.
Dalokat írni egy kiheverhetetlen szenvedély. Egy olyan belső hang által inspirált küldetés, amely még a kilencvenes évek elején indult és ma is ugyanúgy élvezettel tölti el lelkemet, mint a kezdetekben.
Az évek során persze nem csak magamnak “dalszövegírtam”, hanem többek között Fehér Adriennek, Jónás Andinak, Mujahid Zolinak, Bebének, sőt az Alma zenekarnak is, mégpedig a híres Ma van a szülinapom című kislemez B oldalát, Maxi Kukac címmel.
Pomázi Zoltánhoz a legendás Bojtorján frontemberéhez régi barátság fűz. A hazai country legendájával egy komplett lemezanyagot írtunk együtt és erre különösen büszke vagyok!
