Haagen Imre

költő, dalszövegíró

“A költészet nagyon szubjektív és intim önkifejezési mód.
Szó szerint a saját szívdobogásod. A ritmusod. A lelked zenéje.
Szuperkoncentrálva. Egy sűrű darab önmagadból.”
Val Kilmer

Val Kilmer, a zseniális amerikai színész gondolataira rímel egy kedves barátom véleménye, aki miután elolvasta a verseskötetemet, felhívott és azt mondta, hogy ez a verseskötet szerinte nem azért kapta a Szélviharmónia címet, mert jól csengő és ötletes szó, meg aztán amúgy is van egy ilyen című versem, hanem azért, mert a Szélviharmónia én magam vagyok. Ugye igazam van? – kérdezte. Töredelmesen be kell vallanom, igen – feleltem. 
 
Jóleső érzés fogott el. Hiszen ezek szerint az olvasó ért engem. Persze akár furcsán is érezhettem volna magam, hiszen ha a barátom belém látott a verseken keresztül, akkor ezentúl bárki belém láthat, aki olvas engem. Na tessék! Aki elolvassa a verseskötetemet, mindent tudni fog rólam. Azért ez veszélyes boldogság.
 
Na persze, aki nem akarja, hogy lássák, az ne írjon verseket. 😊
 
Én viszont írok. Azt hiszem, tulajdonképpen terápia szerűen. Hol felvidítva, hol konkrétan életben tartva magamat. Vagy legalábbis a reményt. Hogy nem teljesen hiábavaló az élet. Így született ez a verseskötet is.

A versek azt hiszem, valójában nem bennem születnek, hanem csak úgy jönnek. Talán fentről.

Én pedig valahogy átengedem őket magamon. Aztán lerakódnak a lelkemben, mint a folyó itt-ott felkapott aprócska kincsei a parton, egy kis „mérhetetlen” időre. Megpihennek egy csöppet, magukba szívnak ezt-azt a múltamból, a jelenemből, meg a képzeletemből. Az életemből. Mindenféle szilánkokat, sebeket meg vágyakat.

Kérdéseket feszegetnek és talán válaszokat is adnak. A sorokban tehát én magam is benne vagyok egy kicsit. No meg persze olyan is van, amikor nem kicsit. A verseim az én privát mélységeimbe engednek bepillantást, olykor azt gondolom, túlságosan is, de ez nem baj. Ennek így kell lennie. Hiszen semmi sem véletlen. Az sem, hogy én kiírom magamból és az sem, hogy Te elolvasod.

Sziklák a szívemen

Sziklák a szívemen
A résekben apró virágok
Megvilágítanak egy soha
El nem érhető világot

Ahol te meg én, mi vagyunk
A köd is csak egy fátyol
A függönyöket kitépi a szél
A kastély ablakából

Nem igaz semmi, és mégis
Ragyogó kristály a Nap
Apró pillangók lopnak nekünk
Végtelen csillagokat

Illúzió és kemény napok
Hullámvasútján utazunk
Egyetlen egy dolog számít
Hogy Te meg én, az Mi vagyunk

Haagen Imre

rólam mondták

Haagen Imre versei egyszerre játékosak és bölcsek, tréfásak és tragikusak. Helyet kap verseiben politikum, a hazafiasság, a filozófia, a szerelem - egyszóval minden olyan szép és emelkedett dolog, amiért verseket olvasunk és írunk.
Üde rímelés, dallamos, néhol egyenesen dalszerű prozódia - és hit abban, hogy a világ lehet szép, értelmes és bonyolultságában is áttekinthető, ahol helyük van az emelkedett és éteri gondolatoknak ugyanúgy, mint a hétköznapok egyszerűségének.
Péterfy Gergely
Író
Széles körben tartják úgy, hogy ha egy dalszöveg jó, az már majdnem vers. Nehéz azonosulni ezzel a nézettel. Vers és dalszöveg valójában mindig két külön műfajt jelentett, melyeket a maguk szabályai szerint kell megítélnünk (lám, a megzenésített versek közül milyen kevés a sikeres ötvözet).
Haagen Imre költészete azonban megtanít minket arra, hogy a zenét akkor is belehalljuk a versbe, ha nem szereztek hozzá. A szöveg zeneisége ebben a költészetben elemi robajjal szólal meg, már-már önálló műfajt teremtve, akár van hozzá muzsika, akár nincs. Ez a versírás e sajátosságával – modernsége ellenére – az ősi eredethez repít vissza minket, amikor még egybeértek a művészeti modorok. És persze a dallam mellett kiszól e versekből a költő maga is.
Az ő jellegzetes hangján beszél hozzánk ez a könyv, méltón a szerző sokrétű, végtelen tehetségéhez és szinte beláthatatlan sokoldalúságához. Költészete is, mint az élet, szabad és kötött, szárnyaló és alázatos, mai és ősrégi egyaránt.
Íme, egy új kötet, amely máris klasszikus. ”
Szentpéteri Nagy Richárd
Alkotmányjogász, Politológus, Költő
Én a nemes egyszerűség, a természetesség híve vagyok. Na az Imi ilyen.
2020-ban a Covid idején hozott össze minket az Élet, pontosabban a közösségi tér, ahol meghallgattam egy Haagen Imre verset, amit saját maga adott elő, és gondoltam írok már neki, hogy volna-e kedve az én versemet is felolvasni.
Mondanom sem kell, hogy a hangjában tényleg ott volt az, amit ilyenkor bele lehet adni, plusz az a nemes egyszerűség, átélés, amihez hűen ragaszkodom. Továbbá kedvelem benne a Haagen Imis lazaságot és tök jó, hogy ő is szokott Költeni persze nem a Tojásra vagy a Pénzre értem, hanem a Verseire.
Papp Ádám
Költő

verseimből

• dalszövegek •

A saját dalaim zene-és szövegvilága ízig-vérig én vagyok. Túlzó kompromisszumok nélkül.
Dalokat írni egy kiheverhetetlen szenvedély. Egy olyan belső hang által inspirált küldetés, amely még a kilencvenes évek elején indult és ma is ugyanúgy élvezettel tölti el lelkemet, mint a kezdetekben.

Az évek során persze nem csak magamnak “dalszövegírtam”, hanem többek között Fehér Adriennek, Jónás Andinak, Mujahid Zolinak, Bebének, sőt az Alma zenekarnak is, mégpedig a híres Ma van a szülinapom című kislemez B oldalát, Maxi Kukac címmel.

Pomázi Zoltánhoz a legendás Bojtorján frontemberéhez régi barátság fűz. A hazai country legendájával egy komplett lemezanyagot írtunk együtt és erre különösen büszke vagyok!

Tunyónál, azaz Tunyogi Péternél fényesebben még senki sem énekelt ezen a világon, így különösen nagy öröm számomra az egykori közös munka.
 
A Finucci Bros eddig egyetlen poplemezére is írtam néhány dalszöveget, ráadásul ezek közül a Szerelemre ébredt hajnalok című dal 2014-ben elnyerte a Jazzy Rádió Dalversenyének fődíját!
 
Az egykor szintén Jazzy Dalverseny győztes Intermezzo zenekarral pedig több dalt is jegyzünk közösen.
 
A magamnak írt dalszövegeim egy olyan bolygóm, melyen bárki bármikor barangolhat és megtalálhatja magát.

dalszövegeimből