Haagen Imre
költő
Szélviharmónia
Hogyha az első, Szélviharmónia című verseskötetemet néhány szóban kellene összefoglalnom, azt hiszem, nem is találhatnék
találóbb szavakat, mint az alábbi idézetet, Val Kilmer amerikai színésztől.
„A költészet nagyon szubjektív és intim önkifejezési mód.
Szó szerint a saját szívdobogásod. A ritmusod. A lelked
zenéje. Szuperkoncentrálva. Egy sűrű darab önmagadból.”
Felhőgramofon
A második, Felhőgramofon című kötetem az elengedés, az összeomlás, a ragaszkodás, az elveszett szerelem és a fel fellobbanó remény kötete. Egy túlélhetetlen életszakasz esszenciája, a „van élet a halál után” érzés költészete.
A Fénykép a jövőből című dalom egyik versszaka pedig tulajdonképpen maga a Felhőgramofon kötet, négy sorba sűrítve.
„Szívemben minden egyes dal egy végtelen erdő.
A sebeket kiírom magamból, ez túl csak így élhető.
A dalban összeérnek a föld és az ég.
Az örökzöld és a végtelen kék.”
Haagen Imre – Fénykép a jövőből
• dalszövegíró •
Az, hogy a saját dalaim szövegét én írom, számomra egyértelmű. Amikor azonban másnak írok dalszöveget, az egy másfajta tudatállapot. Akkor én Ő vagyok. Olyankor minden idegszálammal Mujahid Zoli, Fehér Adrienn, Jónás Andi, vagy Pomázi Zoltán és a Bojtorján vagyok. De voltam már Bebe is.
Meg Finucci Bros is. Meg Kökény Attila. Vagy éppen az egész Alma zenekar, meg az Intermezzo. És a sornak még nincs vége… Hiszen ha olyan dalt sodor elém az élet, amiben felcsillan az alkotás, vagyis a teremtés öröme, akkor nem tudok ellenállni a kísértésnek.
rólam mondták
Üde rímelés, dallamos, néhol egyenesen dalszerű prozódia - és hit abban, hogy a világ lehet szép, értelmes és bonyolultságában is áttekinthető, ahol helyük van az emelkedett és éteri gondolatoknak ugyanúgy, mint a hétköznapok egyszerűségének.
Haagen Imre költészete azonban megtanít minket arra, hogy a zenét akkor is belehalljuk a versbe, ha nem szereztek hozzá. A szöveg zeneisége ebben a költészetben elemi robajjal szólal meg, már-már önálló műfajt teremtve, akár van hozzá muzsika, akár nincs. Ez a versírás e sajátosságával – modernsége ellenére – az ősi eredethez repít vissza minket, amikor még egybeértek a művészeti modorok. És persze a dallam mellett kiszól e versekből a költő maga is.
Az ő jellegzetes hangján beszél hozzánk ez a könyv, méltón a szerző sokrétű, végtelen tehetségéhez és szinte beláthatatlan sokoldalúságához. Költészete is, mint az élet, szabad és kötött, szárnyaló és alázatos, mai és ősrégi egyaránt.
Íme, egy új kötet, amely máris klasszikus. ”
2020-ban a Covid idején hozott össze minket az Élet, pontosabban a közösségi tér, ahol meghallgattam egy Haagen Imre verset, amit saját maga adott elő, és gondoltam írok már neki, hogy volna-e kedve az én versemet is felolvasni.
Mondanom sem kell, hogy a hangjában tényleg ott volt az, amit ilyenkor bele lehet adni, plusz az a nemes egyszerűség, átélés, amihez hűen ragaszkodom. Továbbá kedvelem benne a Haagen Imis lazaságot és tök jó, hogy ő is szokott Költeni persze nem a Tojásra vagy a Pénzre értem, hanem a Verseire.
Egy döbbenetesen tartalmas és sokatmondó vers, tele finom szójátékkal és humorral – mindezt úgy, hogy könnyedén és felszabadultan lüktet, pulzál együtt a dallammal.
Azt hiszem, ez a lényeg: ezt nem lehet úgy csinálni, hogy beleszakad az ember és vadul nekiesik teljes gőzerővel – erre születni kell, ezt az ajándékot felülről kell kapni. Azóta ez többször is megesett – ugyanolyan könnyedén és varázslatosan törtek elő a gondolatok és szavak belőle, mint máskor is. Kevesen vannak ilyenek – nagyon nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Imrével együtt alkothatok!“