Műsorlevél | Haagen Imre

Egy Tökéletes Esküvő receptje

Mivel jól tudom, hogy nehéz és komoly döntés előtt álltok, ezért az alábbiakban „röviden” összefoglaltam, hogy mi mindenre számíthattok tőlem, hogyha engem ér az a megtiszteltetés, hogy a Nagy Napotokon én lehetek a ceremóniamester.

Ennyi év után immár megszámlálhatatlan azoknak a házaspároknak a száma, akiknek Több mint Ceremóniamesterként sikerült felejthetetlenné tennem életük egyik legfontosabb napját. Az általam ceremóniamesterkedett esküvők és lakodalmak ízlésesen romantikusak és ötletesen humorosak, sőt a kulturális csemegék mellett is bővelkednek váratlan, de mértéktartó fordulatokban, így aztán a rendezvény ideje alatt mindvégig kitűnő a hangulat.

A Több mint Ceremóniamester jelző elsőre talán nagyképűnek tűnhet, ám azok akikkel találkoztam már „éles helyzetben” tanúsíthatják, hogy egyáltalán nem az. Hogy miért? Azért, mert egy „átlagos” ceremóniamester, velem ellentétben nem rukkol elő váratlanul vicces kikérővel, hiszen nem vőfély. Én viszont színész ceremóniamesterként boldogan bevállalom az ifjú férj balkezének szerepét. (…tapasztalatból mondom, annak ellenére nem lehet „ránk” nemet mondani, hogy ezt a „show-elemet” általában nem a ceremóniamesterektől, hanem a vőfélyektől várja a nagyérdemű)

A polgári szertartáson, mindehhez remek kontrasztként, – és ceremóniamesterektől megint csak merőben szokatlan módon – egy gyönyörű Shakespeare szonettet, egy Tóth Árpád klasszikust, és egy olyan szülőköszöntő verset hallhatnak tőlem, melynél szebbet tán még senki nem írt. Ez az a pillanat, amikor szem nem marad szárazon. Az pedig már csak hab a tortán, ha a mindezt megelőző bevonuló-zenét, vagy akár a szülőköszöntő dalt is élőben éneklem, merthogy ez ilyen is történt már a praxisomban.

Természetesen tudom, hogy egy jó ceremóniamester nem szerepelheti túl az esküvőt és minden esetben előzetesen egyeztet, nem csak az ifjú párral, de a szertartásvezetővel is. Egy szó, mint száz, mivel ezek a kulturális csemegék mindig rendkívül hatásosak, remekül illenek a szertartások ívébe.

Az egyházi szertartás utáni forgatagban, jó ceremóniamester módjára a mindenkori fotóssal összhangban egy-egy jól irányzott poénnal, vagy frappáns ötlettel segítem a történéseket megfelelő mederben tartani, így természetesen a csokordobást, a családi fotózást valamint a csoportképek készítését is kommentálom, magát a násznépet pedig kellő empátiával a legjobb tudásom szerint terelgetem.

A mindenkori ifjú párral gyakorlatilag folyamatosan „együtt lélegezve” koordinálom az estét és igyekszem igazodni a legváratlanabb pillanatokhoz is, hiszen egy ceremóniamester esetében ez a minimum.
Az esküvő bizonyos pillanataiban, ceremóniamesterektől megint csak szokatlan módon, énekesként néhány gyönyörű örökzöld slágerrel lepem meg az ifjú párt, alkalmazkodva a mindenkori hangulathoz és a forgatókönyvhöz. Repertoáromból ezen alkalmakkor a többnyire leginkább alkalomhoz illő dalokat szoktam elővenni, de Demjén Ferenc – Most kell eldöntenem, Máté Péter – Ő, Kovács Kati – Úgy szeretném meghálálni, Bee Gees – How deep is your love évek óta nagy közönségkedvenc. Koós János – A férjek egyenjogúsága című dala pedig egy rendkívüli poénbomba! Ezek a csodálatos dalok bevonuló zeneként, pohárköszöntőként, közönségmozgató showelemként, valamint a nyitótánchoz, vagy éppen a gyertyafénykeringőhöz remek hangulati csemegék.

A gyertyafény keringő, a menyasszonyrablás, a menyasszonytánc, a menyecsketánc, az újasszony tánc, a combcsipke dobás, esetleg egyedi műsorszámok, sztárvendégek és természetesen a vacsora, a desszert és az esküvői torta, vagy éppen az ifjú pár eddigi életét bemutató, úgynevezett „slideshow” konferálása, mind-mind ceremóniamesteri feladataim közé tartozik, ráadásul vacsora előtt egy frappáns vőfély-szerepjátékkal idézem meg az egykori “nagy” lagzik hangulatát.

Az általam leginkább ajánlott játékok az alábbiak:

„HÁZASPÁROK TÁNCA”, ahol ceremóniamesteri segédlettel a legidősebb házaspár megtalálása a cél, vicces és táncos formában. Népszerűsége abban rejlik, hogy ezt az „Idősebbek is elkezdhetik!” Sőt! A játék végén az ifjú pár a győztes házaspárt egy kisebb ajándékkal – pl. egy üveg bor, vagy egy doboz bon-bon stb. – lepi meg.

„REPÜLŐ KÉPESLAPOK”, ahol előre megcímzett és felbélyegzett képeslapokra a ceremóniamester segítségével vicces felajánlásokat írnak a vendégek, majd ezeket egy-egy léggömbhöz kötözve az északi szélre, avagy a kifürkészhetetlen sorsra bízzuk őket. Az, hogy melyik képeslapot ki találja meg, és hogy ha ez eljut-e a címzettekhez, és, hogy azt az ifjú pár alkalomadtán végül beváltja-e a feladónál, csak a jó ég tudja. ? Ennek a játéknak olcsóbb, viszont annál ötletesebb változata az, amikor a vendégek vicces felajánlásaikat kis papírosokra írják, és ezeket nem a ceremóniamester, hanem a jelenlévő gyermekek gyűjtik össze, ráadásul Nekik ez nagyobb móka, mint azt bárki hinné! Ez esetben a játék végén a gyerekek segítenek a ceremóniamesternek a sorsolás lebonyolításában is, hiszen ez a – különösen a gyerkőcök számára örömteli – esemény „helyettesíti a postát”!

A jól ismert „Mr. & Mrs.” sem maradhat ki, ahol az egymásnak háttal helyet foglaló ifjú pár, a kezében lévő egy-egy férfi illetve női cipő emelgetésével jelzik, hogy szerintük kire igaz inkább az éppen feltett kérdés. Miközben a ceremóniamester humorosan terelgeti a történéseket, addig mi rejtett szösszeneteket tudhatunk meg az ifjú pár titkos életéből. Mivel a ceremóniamester biztos kézzel tartja féken az érzelmeket, melyek bármikor elszabadulhatnak, a végére még akár az is kiderülhet, hogy az ifjú pár összeillik-e egyáltalán és, ha igen, akkor vajon mennyire…

A „TITKOS KULCSOK” egy olyan meglehetősen pikáns és meghökkentő játék, melyben fény derülhet akár arra is, hogy örök szerelem ide, vagy oda, még hány illetéktelen gazfickónak lehet kulcsa egy bizonyos hátsó kertkapuhoz. ? A ceremóniamester ebben az esetben is a humor védhetetlen fegyverével tartja féken a könnyen elszabaduló érzelmeket, de persze aggódni teljesen felesleges, hiszen végül minden egyes kulcs a helyére kerül.

Sok-sok éve ismerem belülről az esküvők világát, mégis mind a mai napig meghat, hogy ennyire közelről láthatom a boldog szerelmesek tekintetét, amikor például kimondják azt a bizonyos igent, vagy amikor a színfalak mögött az egész napos koncentrációtól és felelősségtől, a rájuk nehezedő nyomástól holtfáradtan, de mégis mosolyogva és boldogan átölelik egymást egy percre, mielőtt újra belevetnék magukat a lakodalmi forgatagba. Higgyétek el ebben semmi patetikus túlzás nincs! Ma is ugyanúgy magával ragad az érzés, ha látom, hogy egy dalom, egy versem, egy írásom, vagy egy poénom telibe találja a násznépet, mint a legelső alklommal, így aztán az, hogy minden percben, minden idegszálammal azon vagyok, hogy ezen a felejthetetlenre tervezett Nagy Napon olyan szép legyen minden pillanat, amilyennek azt a szerelmesek megálmodták, számomra természetes. A belém fektetett bizalom, és az, hogy végül nagyszerű ceremóniamester kollégáim közül rám esett a választás, hogy ezen az álomesküvőn is én lehetek A CEREMÓNIAMESTER, minden egyes esetben kötelez arra, hogy tudásom maximumát nyújtsam.

Remélem már a fentiekkel is sikerült a segítségetekre lennem és hamarosan személyesen is találkozunk!

AJÁNLATOT KÉREK