Film

“Van valami, egyetlen dolog, amire más művészet nem képes, egyedül a film: az élő emberi arcon megmutatni, amint megszületik, vagy megváltozik az érzelem.” Szabó István

Film

Mindig is színész akartam lenni. Már az óvodában is kerestem a lehetőségeket, jobb híján az asztalon állva szavaltam. Nyilván szinte még semmit sem tudtam az életről, de már vonzott a színpad és azt hiszen már akkor meg akartam mutatni magamból valamit. Aztán amikor alig huszonévesen elindult az énekesi karrierem, tudtam, hogy a lehető legjobb úton járok. 

Mi tagadás, jó nagy hajtűkanyarokat írt le az életem, de végül mégiscsak a szinkronstúdiókban, a világot jelentő deszkákon és a képernyőn kötöttem ki. 

A Magyar Televízió és a kereskedelmi csatornák (RTL, TV2, Viasat) legnézettebb sorozataiban olyan kisebb-nagyobb szerepeim voltak, melyeken keresztül idővel egyre több lehetőség adódott számomra. (pld. Barátok köztJóban rosszbanMunkaügyekPappa Pia rendőre200 első randi.

Aztán jött a Drága örökösök. 

Minden idők egyik legsikeresebb napi sorozata, amely számomra is meghozta az országos ismertséget. 

Horváth Attila, a bukott polgármester szerepe valóságos jutalomjáték volt, olyan mint amilyenre minden színész vágyik. Ez a kifejezetten jellemtelen alak, ez a törtető kis lúzer, akiről a sorozat végére még az is kiderült, hogy ő maga is a Drága örökösök egyike, szinte mindig tartogatott valamit a nézők számára. Azon túl, hogy ez a szerep színészként tele volt lehetőségekkel és mozgástérrel, ennyi idő elteltével, ennyi idővel a sorozat negyedik évada után is azt gondolom, hogy a Drága örökösöknek többet köszönhetek, mint az összes többi olyan produkciónak együttvéve, melyekben szerepeltem.