Ez vagyok én
Isten hozott a világomban!
Örülök hogy itt vagy! Nézz körül nálam!
“Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak” – mondja Goethe.
Márpedig számomra az a sok minden, amivel foglalkozom nem munka. Inkább szenvedély. Mindez nem csak a kenyerem, hanem a békém is egyben. Ennek köszönhetően napról napra megélem az igazi sikert, az örömöt okozni tudás boldogságát, a teremtés lehetőségét. Ez vagyok én, Ez vagyok én
És, hogy ki vagyok én valójában?
Színész, énekes, rádiós, műsorvezető, dalszövegíró, költő és ceremóniamester. Igen, ez mind. Én így vagyok teljes.
A hangszál a legnehezebb, legérzékenyebb és legszemélyesebb hangszer, sőt a legszínesebb és egyben legárnyaltabb is. Én ezt választottam hangszeremül és egy percre sem bántam meg. Erre nem csak a dalaim utalnak, hanem a különféle szinkronmunkáim is.
Meggyőződésem, hogy nincs fantasztikusabb dolog annál, mint amikor amúgy önállóan alkotó művészek együttműködéséből valami olyan különleges dolog születik, ami egy másik közösségben, más arculatot kapott volna. Nem hiszek a véletlenekben. Mindig éppen azokkal állok színpadra, vagy éppen azokkal írok dalokat, akikkel dolgunk van egymással.
Két példaképem van. John Lennon, a nehéz sorsú utcagyerek, a határait feszegető lázadó, a világbékéért küzdő egykori Beatle és Charlie Chaplin, a kisember, a csavargó. Mindketten a semmiből jöttek, a szegénységből, apa nélkül, szinte esélytelenül. Mégis örökérvényűt teremtettek. Mert hittek magukban és a művészet erejében. É sosem hunyt ki bennük a tűz.
Lennon és Chaplin nem csupán a művészetük örökérvényűsége, a szüntelen alkotóvágyuk és a sokoldalúságuk miatt a példaképeim, hanem leginkább a humanizmusuk miatt, hiszen engem is ezek az erők hajtanak előre, és tartanak életben, mindig új utakat, új formákat keresve. És igen, ezt olvashatod ki a verseimből és hallhatod ki a dalaimból is, ha néha napján elmerülsz bennük.
HAAGEN IMRE – SHOWREEL
HAAGEN IMRE – MOST ÉLSZ
NŐI SZAKASZ – HAAGEN IMRE
HAAGEN IMRE – VÁRJ REÁM
HAAGEN IMRE – SUTTOGNAK A FÁK
HAAGEN IMRE – ÚGY SZERETNÉM MEGHÁLÁLNI